La última canción

Pintura con acrílico sobre lienzo de tamaño 38x46cm.

En venta

Cuando me llevé ya solamente
                         dando de bruces, de árbol en árbol, cayendo y tropezando …

No veía luna con todo nublado.
Ejemplo del eufórico viento,
Cortejaban ranas y grillo.
Me persiguió mi pesar rítmico,
La luz compacta en el lago.
Me caí y rodé hacia abajo.

La huella de mi mano dejó
Inmóvil, prieta agua de espejo.

Sombra marchó, la caña removía.
La luz en el estanque cobró vida.
música surgió, viento suspiró,
carcaj vacío, tenso nervio.

– Mis ojos, mis ojos iros…
Por la cima de la ola, traedme,
traedme, oh, mi músico celeste. –

Rápidos sirvientes chicos, rápido mensaje,
Llega la respuesta, la música viene.

Inclinando mi cabeza hacia el lago,
Ya las algas abrazan mi brazo,
Eras un cisne y estabas cantando.
Nadaste a mí, has agachado,
Me has tocado, me has abierto,
Me has mirado y me has matado.

Az utolsó ének

Mikor már csak hordoztam magam,                                                                                                         Rogyadozva, fától fáig esve, bukva, botladozva…..

Felhôs éjben hold se látott,
Tücskök, békák udvaroltak
Szél példáján felbuzdultak.
Tóban a fény erôsebben
Ûzött, lökött ritmuskínban
Leborultam, legurultam.

Kezem nyomám mozdulatlan
Sima, feszes víztükör.

Árnyék lépett, nád megmozdult,
Fény a tóban meg-megkondult.
Sóhajtó szél, mozgó zene
Feszült ideg, üres tegez.

– Szemeim, szemeim menjetek,
Hozzátok hozzám hullám hegyén,
Hozzátok, oh, mennyei dalnokom. –

Gyors kis szolgák, gyors üzenet,
Jön a válasz, jön a zene.

Hajló fejem hull a tóba,
Kezem hínár kürülfonja,
Hattyú voltál s úgy daloltál,
Hozzám úsztál, rámhajoltál,
Hozzám értél, meglékeltél,
Belémnéztél és megöltél.

Deja un comentario